Utunk

Benne lépkedünk a sötét vizű kanálisba,

azt képzeljük a sárga utat járjuk,

mi aztán a nagy varázslót, bizony megtaláljuk.

Valahogy a kanális büdös attól független,

lépteink dagasztják a sarat, nem a sárga követ.

De kell az illúzió, mert bábuk vagyunk,

természetesen a legrosszabból fajtából.

Túl a fák vonalán, az erdőbe nem látunk,

a varázsló nevet,a többi utánunk jöhet,

mert ez a világ, elpusztul azt hiszem.

Tovább a blogra »