Gondolatok

Benne lépkedünk a sötét vizű kanálisba,azt képzeljük a sárga utat járjuk,mi aztán a nagy varázslót, bizony megtaláljuk. Valahogy a kanális büdös attól független,lépteink dagasztják a sarat, nem a sárga követ.De kell az illúzió, mert bábuk vagyunk, természetesen a legrosszabból fajtából. Túl a fák vonalán, az erdőbe nem látunk,a varázsló nevet,a többi utánunk jöhet,mert ez a… Tovább »

Szakadó esőben, keserű percekkel,az élet arról szól, ki hogyan hazudjon.Nem lesznek már csodák, hulladék a világ,változás művészet, a művészek elmentek. Vér csorog az erekben, eső az ereszben,tétova pillantás, a világ egy rohadt ámítás.Kezeket keresztbe, vagy tapsolni lelkesen,a hülyék megvannak, a világ így “halad”. De esztendő eltelik, a világ elvérzik,nem kell itt ítélet, az idő mindent… Tovább »